A jó egészségügyi finanszírozási rendszer fenntartható, motiváló és biztosítja a betegek számára az ellátás elérhetőségét és minőségét – fejtette ki a Portfolio-nak adott interjújában Tóth Gábor, a Magyar Kórházszövetség elnöke, aki azt vallja, hogy nincs szebb hivatás a Földön az emberek gyógyításánál, és ezt a rajongást szeretné továbbadni a pályakezdőknek is. Az urológus szakember arról is beszélt, hogy a kórházi struktúra jelenleg túlterhelt, a benne dolgozók erőn felül teljesítenek. Meglátása szerint a legégetőbb probléma a munkaerőhiány, a szakdolgozók helyzetét rövid időn belül meg kellene oldani, közben pedig látható az orvosok esetében, hogy a többlépcsős és jelentős béremelés pozitív hatása lassan elkopik, az érintettek részéről van egyfajta kivárás. A Kórházszövetség elnökével beszélgettünk a magánegészségügyi ellátás jelentőségéről és helyzetéről is.

Nemrégiben választották meg a Kórházszövetség elnökének, olvasóinknak mutassuk be a szakmai hátterét, honnan érkezett az MKSZ élére és mennyire új pálya ez Önnek?

Pécsett születtem és ott is jártam az Orvostudományi Egyetemre. Amikor végeztem, az volt a fő célom, hogy urológus legyek. Kerestem állásokat, és Baján találtam, ami közel állt a szívemhez, mert édesanyám bajai volt. Azóta is ott élek, urológiai és andrológiai szakvizsgát tettem. Közben elvégeztem azokat a további tanulmányokat, amik ilyenkor adódnak, és 2021-ben megszereztem a PhD fokozatot is. Két szakvizsgám van, és elvégeztem a közgazdasági egyetemet is.

És azóta is a Bajai Kórházban dolgozik.

Így van, több mint harminc éve. Ez az első munkahelyem.

Fotó: Berecz Valter, Portfolio

Eddig milyen szerepet vitt a Kórházszövetségben?

Az elnöki tisztséget megelőzően már 4 ciklusban részt vettem a szövetség vezetőségében. A vezetőséget és az elnököt egyébként a szervezet háromévente választja újra, és egy elnök több ciklusban is betöltheti ezt a pozíciót, de nem egymást követően. Az elmúlt négy ciklusban az elnökségi tagok között felosztott feladatok közül elsősorban a járóbeteg-szakellátással és a kórházi infekciókontrollal foglalkoztam. Ezek voltak a kiemelt szakterületeim.

Elnökként természetesen szélesebb körű a felelősségem, de továbbra is segítenek az elnökség tagjai. Az új elnök és elnökség megválasztásakor általában meghatározzuk a következő három év céljait, prioritásait és az ezek érdekében vállalt feladatokat.

Milyen tervei vannak a Magyar Kórházszövetség új elnökeként?

Három fontos programot szeretnék továbbvinni. Az egyik az Egészségfejlesztő Kórház program, amelyben a kórházi dolgozók egészségét fejlesztjük. A másik a zöld kórház program. Harmadrészt szeretném bemutatni, hogy milyen szép és jó az orvosi és egészségügyi munka. Meggyőződésem, hogy nincs szebb hivatás a Földön, mint embereket gyógyítani. Ezt szeretném megmutatni a pályakezdő középiskolásoknak és az orvosi egyetemre készülőknek. Az egészségügyi pálya egzisztenciálisan és a mindennapi sikerélmények miatt is nagyon vonzó lehet.

Valóban, de fel kell készülni arra is, hogy nem minden nap vannak sikerélmények, sőt előfordulhat, hogy egy beteg elvesztésével is szembe kell nézni. Ezt is meg kell tanulni feldolgozni, a hivatással együtt jár.

Igen, de szerencsére ebből sokkal kevesebb van. A sikerélmény viszont mindig benne van a munkánkban.

Térjünk át a magyar egészségügy rendszerszintű kérdéseire. Hogyan jellemezné a magyar egészségügy jelenlegi helyzetét?

Összetett az aktuális helyzet. A kórházi struktúra jelenleg túlterhelt, a benne dolgozók erőn felül teljesítenek, ami feszültséget okoz. Fontos kiemelni, hogy a kórházak nem csak a fekvőbeteg-ellátást végzik, hanem a járóbeteg-ellátás 65-70%-át is. Emellett a finanszírozási helyzetünk sem mindig kedvező. Kár tagadni, vannak kihívásaink, vannak olyan dolgaink, amit meg kell tudni oldani a működés során.

Az egyik fő probléma a munkaerőhiány, ami világszerte jellemző az egészségügyben. Ennek több oka van: az életkor kitolódásával megnőtt az egészségügyi ellátás iránti igény, illetve a fiatalok számára nem mindig vonzó a folyamatos, 24 órás munkavégzés. A humánerőforrás kérdés megoldása jelenleg az egyik legnagyobb kihívásunk.

Maradjunk az intézmények finanszírozásánál, hogyan értékeli az elmúlt év változásait ezen a téren, előrelépésként lehet tekinteni rájuk?

Óriási segítséget jelent a rendszerbe most bekerült plusz 150 milliárd forint a kórházak finanszírozása céljából. Ettől függetlenül a kórházigazgatóknak továbbra is feladatuk, hogy jól gazdálkodjanak ezzel a pénzzel, ami nem mindig sikerül. A finanszírozás örök téma az egészségügyben. Egy jó finanszírozási rendszernek fenntarthatónak, motiválónak kell lennie, emellett biztosítania kell az ellátás elérhetőségét és minőségét. Ezt a hármas kritériumrendszert lehetetlen egyszerre összehangolni.

Fotó: Berecz Valter, Portfolio

Az elmúlt egy évben talán arról esett a legtöbb szó, hogy a jelenlegi finanszírozási rendszer mennyire ösztönöz a többletteljesítményre. Lehet ezen a téren változást kezdeményezni, akár intézményi, akár dolgozói oldalon?

A Kórházszövetségen belül is sokat beszélünk erről. Az lenne optimális, ha lenne egy alapfinanszírozás, mellette egy teljesítményrész, és mindezek mellett a minőséget is figyelembe vennénk. Jelenleg ez utóbbi nincs benne a rendszerben. Fontos lenne, hogy a jobb minőségű munka többletfinanszírozással is járjon.

És ejtsünk szót az orvosi bértábláról is. A 2021-ben elindult, három éven át tartó bérfejlesztés rövid távon jelentős volt, segített az elvándorlás megállításában, de mostanra már az orvosi társadalom részéről is látható egy nyomás a továbblépés céljából. Van egy jó alap, de aki jobb minőséget vagy többet nyújt, annak legyen lehetősége többet is keresni a közfinanszírozott rendszerben.

Rendelkezésre állnak olyan indikátorok, amik alapján meg lehetne ítélni egy kórház vagy orvos ellátási minőségét?

Jelenleg történnek erre vonatkozó lépések az OKFŐ részéről, mi is szolgáltatunk adatokat. De az orvosi munka mennyiségének és minőségének mérése világszerte nagyon nehéz, vannak benne szubjektív elemek. Viszont ha nem kezdjük el, soha nem jutunk el oda. Muszáj megtenni az első lépéseket, aztán majd finomítunk rajta.

2024-ben és 2025-ben nem volt béremelés, és 2026-ban sincs betervezve a költségvetésbe az orvosok számára. Vannak olyan ágazati szakértői vélemények, megfigyelések, hogy az orvosok egyre inkább a magánszektor felé terelik a teljesítményüket. Ez pedig meghatározza az állami egészségügy humánerőforrás kapacitását is.

Valóban most van egy olyan kivárás, és erre nekünk is nagyon oda kell figyelni. Az a jó érzés, hogy megvolt a régóta várt fizetésemelés, lassan elkopott. Tehát azt lássuk be, hogy az a fajta motiváció, ami korábban volt, annak a hatása csökkent némiképp. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy az infláció is hatással volt erre. Nagyon fontos megemlítenem azt is a béremelés kapcsán, hogy a paraszolvencia kivezetésre került. És szerintem ez egy hatalmas siker.

Maradjunk a humánerőforrás kérdésénél. Ha egy pályakezdő fiatalt kellene meggyőznie, hogy válassza az egészségügyi pályát, mi lenne a három legjobb dolog, amit elmondana a magyar egészségügyről?

Először is, az egészségügyben dolgozó orvosok és szakdolgozók rendkívül elkötelezettek és magasan képzettek. A magyar orvosi diplomákat világszerte elismerik, nagyon magas szintű egyetemi képzést kapunk. Másodszor, az ország bármely területén el lehet helyezkedni, mert a magyar egészségügynek országos lefedettsége van. Ez igaz a háziorvosi ellátásra, a járó- és fekvőbeteg ellátásra is. Harmadszor, a digitalizáció terén élenjáró az ország. Az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT) tekintetében Európában az elsők között vagyunk. További fejlesztések várhatók ezen a területen. És természetesen hozzátenném, hogy maga az orvoslás, a gyógyítás a világ legklasszabb dolga.

Ha már a fiatal orvostanhallgatókról, utánpótlásról, végzősökről beszélünk. Mi a helyzet azzal a végzős orvostanhallgatóval, aki nemrég nagy figyelmet kapott az ünnepi beszédével a Szegedi Tudományegyetem diplomaosztóján?

Általánosságban elmondható, hogy egy fiatal orvos az ország bármely részén el tud helyezkedni, legyen az kisváros vagy nagyváros. A konkrét esetben mi odaadtuk az érintett kollégának a szerződéstervezetünket, ő azt átvette, szeptember 1-jén kezd nálunk, várjuk szeretettel továbbra is.

Lényeges trend a magyar egészségügyben a digitalizáció. Milyen előnyökkel jár a digitalizáció a hazai egészségügyben?

Az EESZT valóban nagy előrelépés. A betegek számára előnyös az egészségablak használata időpontfoglalásra és leletkérdezésre. A nemrég bevezetett véleményezési lehetőség is érdekes fejlemény, bár ennek lehetnek szubjektív elemei. A digitalizáció összességében jelentősen megkönnyíti mind az orvosok, mind a betegek dolgát a mindennapokban.

A Kórházszövetségben úgy gondoljuk, hogy a digitalizáció óriási lehetőség lesz számunkra. Nem csak a klasszikus EESZT-ről beszélek, hanem arról is, hogy olyan munkaerőt is be tudnánk hozni az egészségügybe, aki korábban nem dolgozott itt. Például a telemedicinához IT szakembereket, vagy a mesterséges intelligenciát a triázsoláshoz. Az új megoldások megkönnyíthetik az orvosok dolgát, így több idő jut a bent lévő dolgozóknak is foglalkozni a beteggel. Ezzel felszabadulhat ugyanis több idő, amit a betegre fordíthat a szakember, az egyik kritika az állami rendszerrel szemben ugyanis, hogy a leterhelt egészségügyi személyzet nem kommunikál eleget a beteggel. Sajnos ez sokszor jogos, ezt el kell ismernem. A digitalizáció segítségével ezen is tudunk változtatni.

Közben azt is tapasztaljuk, hogy a betegek felkészültebben érkeznek a vizitre, felvértezve a különböző digitális platformokból származó információkkal. Inkább abban látom ennek az előnyét, hogy amit csinálunk, az jobb, nyitottabb lesz, és esetleg jobban meg fogják érteni a betegek.

A digitalizáció a lakosság saját egészségmegőrzéshez való hozzáállásán is sokat változtathat. Sokan hordanak okosórát, amiben különböző egészségfunkciók vannak, és ez akár egy betegség korai jelzését is adhatja. Még nem is látjuk, mi mindenre fogjuk tudni használni ezeket az eszközöket az egészségügyben.

De ez inkább támogatja az orvos munkáját, mintsem kiváltaná?

Az orvos szerepe mindig meg fog maradni. Lehet bármilyen társadalmi fejlődés, orvosra mindig szükség lesz. Ugyanez igaz az ápolóra, a szakdolgozóra is. Lehet, hogy majd a robot behoz vizet, de olyan empátiával nem tudja elrendezni a párnát a beteg feje alatt, ahogy egy nővér. Olyan hangon, kedvességgel, megértéssel nem tud egy robot beszélni, ahogy egy ember. Mindezek alapján azt gondolom, az egészségügyi szakdolgozóknak nagyon-nagyon sokáig lesz munkájuk.

A Kórházszövetség elnökeként milyen kapcsolata van, lesz az egészségpolitika irányítóival?

A Kórházszövetség egy közel 100 éves szervezet, amely mindig kapcsolatban állt az egészségpolitikával. Nem vagyunk döntéshozó szerepben, de úgy gondoljuk, az egészségügy fontos szereplői vagyunk. Mindig megvolt a kommunikáció az egészségpolitika és a Kórházszövetség között. Mint új elnök, szeretném elérni, hogy minden a kórházakat érintő kérdésben kérjék ki a véleményünket. Bejelentkeztem a miniszter úrhoz, voltam nála, beszéltem az államtitkár úrral és az országos kórházi főigazgató úrral is. A Pintér Sándor belügyminiszterrel történt beszélgetés rendkívül tartalmas volt. Érezhetően az illetékesek tisztában vannak a megoldandó feladatokkal. A véleményünket bizonyos kérdésekben kikérik, és mi elmondjuk.

Az biztos, hogy a humánerőforrás, főleg a szakdolgozóké, egy rövid időn belül megoldandó feladat lesz. Az egészségügyben dolgozók korfája klasszikus kétpúpú: látszik, hogy a fiatalok belépnek, de viszonylag sok az idős, nyugdíj környékén lévő kolléga.

A szakdolgozóknál a fásultság, a kiégés is problémát jelent. Abba ugyanakkor érdemes még belegondolni, hogy mekkora feladat és felelősség is hárul az egészségügyben dolgozókra. Mindenki számára természetes, hogy ha baleset éri, ellátják, mikor bemegy a kórházba. Ez azokon az embereken múlik, akik az intézményekben lelkiismeretesen dolgoznak. Gondoljuk végig, hogy egy hétvégén hány törött kezet gipszelnek be. Hány akut vakbelet operálnak meg? Ők gyógyítják a lakosságot, ezért is fáj nekem, hogy már nincs meg az a pozitív megítélés a társadalom részéről az egészségügyi dolgozók iránt, mint korábban. Minden dolgozó rendkívül elkötelezett, mindenki őszinte hittel csinálja ezt a munkát.

Milyen trendeket lát a magánegészségügy és az állami egészségügy kapcsolatában?

A magánegészségügy kapcsán a legfontosabb megállapításom, hogy a magánegészségügy nem fedi le az egészségügy teljes spektrumát. Van, aki kimondja, van, aki nem mondja ki, de a magánegészségügy valamilyen szinten mazsoláz. Tehát a magyar emberek egészségügyét, az egészségügyi ellátását nem a magánegészségügy oldja meg.

De közben azt is be kell látni, hogy a betegellátásban egyelőre kisebb szerepe van, az orvosok megtartásában, jövedelmi viszonyainak javításában egyre inkább felértékelődik a szerepe. Ez utóbbi pedig közvetetten érintheti akár egy-egy állami intézmény kapacitásait is.

Valóban érdemes kettébontani a kérdést. A betegellátásban, mint ahogy az előbb említettem, van szerepe, de nem ez a legfontosabb. Az viszont kétségtelen tény, hogy az orvos kollégák egy része elcsábul. Ez tagadhatatlan tény. De még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy Magyarországon az állami ellátás biztosítja a lakosságnak az egészségügyi ellátását. Nagyon sok olyan területe van, amiben a magánellátó bele se szagol, mert nem éri meg neki.

Fotó: Berecz Valter, Portfolio

Címlapkép forrása: Berecz Valter, Portfolio

Forrás: Portfolio

Megjelent: Baja, 2025.08.21.