Augusztus 1-től új fejezet kezdődik a Bajai Szent Rókus Kórház életében: Ördög Katalin veszi át az ápolásigazgatói posztot. Az egészségügyi pályán szerzett sokéves tapasztalatával és elhivatottságával érkezik az intézménybe, hogy új lendületet hozzon az egészségügyi szakdolgozói szakmákba. Az interjúban terveiről, hitvallásáról és az előtte álló kihívásokról is beszélgettünk.

– Kezdjük az elején: hogyan alakult a szakmai pályafutása, ami végül a bajai kórházig vezetett?

A pályám 1999 szeptemberében indult a kalocsai kórház tüdőosztályán műszakos nővérként, majd átkerültem a sebészetre, ahol később főnővér lettem. A későbbiekben a sürgősségi osztályra kerültem, folyamatosan képeztem magam, majd így lettem osztályvezető főnővér. 2020 áprilisától pedig az ápolásigazgató-helyettesi feladatokat láttam el Kalocsán. Összesen 26 éve vagyok a szakmában, ebből hat éve vezetőként. Úgy érzem, most egy olyan állomáshoz értem, ahol korábbi tapasztalataimat valóban kamatoztatni tudom.

– Mi motiválta arra, hogy elfogadja a bajai pozíciót?

Egyrészt szakmai kihívásként tekintettem rá, másrészt hatalmas bizalomnak érzem, hogy rám esett a választás. Ez előrelépés számomra, és szeretném is ezt a bizalmat meghálálni. Nagyon motivál, hogy Baján egy önálló intézményben dolgozhatok, ez új lehetőségeket is nyit előttem.

– Mivel foglalkozik pontosan egy ápolásigazgató?

A fő feladatom az egészségügyi szakdolgozók koordinálása, támogatása. Ha az osztályokon olyan problémák merülnek fel, amelyeket helyben nem tudnak megoldani, abban nyújtok segítek. Emellett figyelemmel kísérem a dolgozók képzéseit, motiválom őket a fejlődésre, és támogatom az oktatási folyamatokat is.

– Milyenek az első benyomásai a bajai szakdolgozói közösségről?

Nagyon pozitívak. Nyitott, összetartó közösség fogadott. Bizalommal fordulnak felém szakmai problémáikkal, melyet igyekszem megoldani, Valamint igyekszem minden osztályra eljutni, hogy első kézből ismerjem meg a helyzeteket.

– Mik a rövid távú céljai új vezetőként?

A legfontosabb a belső kommunikáció erősítése az osztályok között. Emellett szeretném feltérképezni, hol tudunk még fejlődni, akár az adminisztratív, akár az ápolási munkafolyamatokban. Célom, hogy mindenki érezze: fontos, amit csinál, és számít a munkája.

– Milyen benyomásokat szerzett az oktatás és utánpótlás terén?

Sok tanuló van jelenleg is gyakorlaton Intézményünkben, ami kifejezetten pozitív. Ezért tartom fontosnak egy külön oktatásfelelősi munkakör kialakítását, amely segít a gyakorlatra érkező tanulók koordinálásában, képzésében. Hiszem, hogy aki jól indul, könnyebben integrálódik.

– Milyen tervei vannak hosszabb távon az oktatás terén?

Szeretném a jövőben mind a kötelező szakmacsoportos továbbképzéseket, mind pedig a szabadon választható továbbképzéseket a dolgozókhoz közelebb hozni. Valamint szeretném megerősíteni a dolgozók intézményen belüli képzését, ápolásszakmai fejlődését. Ebben már Kalocsán volt tapasztalatom, amit ide is szeretnék átültetni.

– Mi az, amit a legfontosabbnak tart jelenlegi szerepében?

Az emberi oldalát. Szeretném, ha minden dolgozó, bármilyen beosztásban is van, érezné, hogy fontos. Hogy nemcsak elvárásokat támasztunk, hanem támogatást is nyújtunk, és lehetőséget biztosítunk a fejlődésre.

– Végül, mit üzenne a kórház közösségének?

Azt, hogy közösen dolgozunk, egy irányba tartunk. Tisztában vagyok vele, hogy az előttem álló munka nem két nap alatt lesz elvégezve, de hiszem, hogy együtt, egymás támogatásával sikerülhet előre vinni a kórházat – szakmailag és emberileg is.

Köszönöm az interjút!

Megjelent: Baja, 2025.08.01.