Ismerkedés, tapasztalatok cseréje, rácsodálkozás arra, hogy egy probléma, állapot nem egyedi, és mások is ezzel élnek együtt.
Így foglalható össze annak a családi napnak a célja, amelyre a diabéteszes gyermekeket és szüleiket várták június 18-án a Petőfi-szigeten, a Kajak-kenu ponton. Dr. Trója Tünde, a Bajai Szent Rókus Kórház diabetológusa négy éve foglalkozik az intézményben a cukorbeteg gyermekek gondozásával. Már második éve szervez kötetlen együttlétet egy pályázati támogatásnak köszönhetően. – Óvodás korúaktól a kamaszokig minden korosztály jelen van. Közösen készítettünk ebédre hamburgert, a számukra megfelelő tápanyag és szénhidrát összetétellel. A nagyobbak vetélkedőn vehettek részt, a kicsiknek kreatív foglalkozást szerveztünk, motivációs előadás, majd közös sárkányhajózás a Sugovicán a program– ismertette a szakorvos. Kiemelte: a környéken közel 20 család érintett. – A gyerekek gyakran gyorsabban alkalmazkodnak az állapothoz, mint a szülők: elfogadják, hogy ezzel kell együtt élniük. Az 1-es típusú diabétesz autoimmun betegség, nem ismert a kiváltó oka, bárki érintett lehet. Nem is az elhízás következménye (mint a 2-es típusú), az érintett gyerekek inkább vékony testalkatúak. Napi szinten inzulinra van szükségük, mivel esetükben a hasnyálmirigy inzulintermelése károsodik, továbbá megfelelő szénhidrát tartalmú étrendet kell tartaniuk – mondta a szakorvos. Hozzátette: szeretnék a rendezvényt évente megszervezni, bővíteni, valamint közös természetjárást, télen korcsolyázást is terveznek, hogy ne csak a kórház falai között találkozzanak.
Ribár Kovács Tímea diabéteszes kisfiút nevel. Az óvodás korú Zsombiról 2,5 éves korában derült ki, hogy cukorbeteg. Édesanyja elmondta: voltak nehéz pillanataik, de a kisfiú hamar alkalmazkodott az állapothoz, és a pumpát is ügyesen viseli. – Még bölcsődés volt, amikor arra figyeltem fel, hogy éjszaka gyakran felébred inni, és túlzottan bőséges volt a vizelete. A háziorvosunk gyors teszttel nézte meg a cukorszintjét. Kórházba küldött, ahol megállapították, hogy 1-es típusú cukorbeteg. Tartania kell az étrendet, és inzulinpumpát visel, amely folyamatosan adagolja az inzulint. A felkarján visel egy szenzort is, ennek segítségével folyamatosan érzékeljük a cukorértékeit – ismertette az eljárást az édesanya. Azt is elmondta: nagyon örülnek a rendezvénynek, hiszen itt a gyerekek pont azt látják, hogy a többiek is vércukorszintet mérnek, szenzort viselnek, így kevésbé érzik magukat kirekesztve.
A nap egyik fénypontja Rakonczay Gábor extrém sportoló élménybeszámolója volt. – Nagyon korán kezdtem sportolni: kissrácként már tájfutó versenyeken vettem részt. Tizenöt éve járok expedíciókra, de több sportágat kipróbáltam. A mozgás nagyon fontos, és jó, ha ez már zsenge korban rögzül. Ha valamiért megküzdünk, annak lesz eredménye. Az életünk egy jelentős részének alakulásáért magunk vagyunk felelősek, rajtunk múlik, hogy alakítói, vagy csak elszenvedői leszünk. Kiemelte: minden nehézség, amelyet sikerül megoldani, egy lépéssel közelebb visz a célhoz, és csak megerősíti azt, aki bátran szembenéz vele.